No Flash Player :(
Hungarian (formal)English (United Kingdom)

65. nap; 2011.07.17. Vasárnap

Sapri - Agnone (Montecorice)

Ma szintén azt tervezem, hogy nem a parton megyek, hanem a hegyeken át. Bár a part is hegyes, úgyhogy ez annyira nem is izgat. Ráadásul, miután találkozom egy versenybringás sráccal, elmagyarázza nekem, merre érdemes menni. Ugyanis idefele jövet jó volt az út, mert meredek lejtőket kaptam. Viszont visszafelé az már nem biztos, hogy olyan izgalmas. Ráadásul szerinte a táj is szebb.

Az elején annyira nem győzött meg, még az is megfordult a fejemben, hogy eltévedtem. Aztán amikor sikerült kimatekoznom, merre vagyok, megnyugodtam. Pár km és emelkedő után a táj is elkezdett egyre jobban tetszeni. Olyannyira, hogy újra megbizonyosodhatok a spontaneitás nagyszerűségében. Amolyan szurdok szerűségben tekerek. Fölöttem hatalmas sziklák, alattam egy kis patak csörgedezik. Külön kis varázsa van az elhagyatott hídnak. Nagyon nagy élmény, olyannyira, hogy a fényképezőgépet megint elfelejtem elővenni. Pedig... áh, mindegy! Fantasztikus ez a táj!

Származási hely: Italy

Már megtanultam: a szem képes arra, hogy legyőzzön minden fájdalmat, minden fáradalmat elfelejtesz egy gyönyörű táj látványától. Szóval ez hajt bennünket! (többek között)

Na de guruljunk tovább, hiszen közben újra elértem a tengerpartot. Nem kellett sokat gurulnom, az egyik városkában utánam kiabálnak. Nem értem, hogy mit, csak hátranézve látom, hogy nagyon integetnek a... túrabringások. No hát ennek a fele sem tréfa! Forduljunk csak vissza!

Az történt, hogy megismerték az elöl lobogó kis magyar zászlócskát... egy öttagú MAGYAR csapat. Elkezdtünk hát beszélgetni. Azaz először bemutatkoztunk: Zoli, Laci, István, Tomi és Pityu. Elmondták ők honnan jöttek, meséltem én hová megyek. (Meséltek a Vezúvról is, amit majd később részletezek.) Izgalommal a szemükben figyelték a high-tech cuccaimat, meg hogy mennyi támogató mellém állt. Az idő viszont haladt előre, a nap már sietett a horizont felé. Nekik is haladniuk kellett tovább és sajnos nekem is. Búcsúzásképp azért megkértem őket, írják bele a kis piros utikönyvembe az elérhetőségeiket... s akkor látom: pusizoli.

Származási hely: Italy

"Ne má...tevagyaza pusizoli?!" Na persze ekkor nagy nevetés tör ki! Puskás Zoltánnal indulásom előtt váltottam pár levelet. Tanácsokat kértem tőle, mint tapasztalt utazótól. Na de erre nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk! Ráadásul így! Nehéz is ezt így leírni, mindenesetre az akkor ott nagy poén volt :)

Pár "dombocskát" még meg kellett másznom, de amikor eszembe jutott a pusizolis story... (még nehezebb volt tekerni a nevetéstől)

 

Számokban: 117,23km – 8h 00' a nyeregben – 14,64 km/h átlag – 53,94 max

 
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

We have: 2 guests online
Fő támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés