Napoli (Vezuvio)

Hát azt azért nem mondanám, hogy mélyen aludtam! De ma már az éjszakám akár hol is lesz, sokkal nyugodtabb lesz, hiszen már hárman leszünk. Harapok is valamit, mert ha üres a poci, nem megy a bici... (meg úgy látszik az épeszű gondolkodás sem).

A szokásos tonhalas reggeli után lassan becsorgok a városba a már jól ismert úton. A parti fő útvonal még talán tűrhető, de a többi részen számomra felfoghatatlan a sok szemét. Pedig már nem először járok erre, de még mindig nem szoktam meg. A nagyon laza "városnézés" után befészkelem magam a Cézár szoborhoz, ahol megebédelek és pihenni próbálok. Közben jön az sms a srácoktól, hogy írjam meg pontosan, hol vagyok. Címet nem írok, hiszen ellopták a laptopjukat. Megírom hát, hogy: ha jönnek a főúton, a parton, a park után lesz egy nagy bajuszos szobor, majd az után a kanyarban egy nagy Cézár, aminek a lábánál várom őket.

Utólag megtudtam, volt netbookjuk, és egy netkávézóban várták a pontos címet. De azért csak sikerült a találkozás! Volt ott öröm, boldogság (miután lehiggadtak a "pontos" sms-emtől). Ugyebár alapból az volt a terv, hogy Chamonix-tól együtt megyünk. De hát ugyebár azt már induláskor tudtam, hogy ez nem jön össze, ezért a találkozót Rómában beszéltük meg. Ezt a római találkozót végül Nápolyban sikerült összehozni, így nem láttuk esélyét, hogy 1-2 napnál többet tekerjünk együtt...

...csakhogy, miután mindenki elmondta, mennyire örül a találkozásnak, meg kielemeztük, ki mennyire változott meg így első blikkre, a srácok azt mondták:

"Tamás, mi kitaláltunk valamit! Mi volna ha...." és már ekkor tudtam: ebből rossz nem sülhet ki! Szóval azt beszéltük meg, hogy nagyon szívesen hazakísérnek, HA(!) egy icipicikét módosítunk az útvonalon. Nem kell sokat, csupán átkompozni keletre... Albániába!

Megegyeztünk, hogy szerzünk netet, kielemezzük a lehetséges útvonal/km/idő számításokat, majd az után döntünk. Meg aztán éhesek is voltunk. Eldöntöttük, hogy mivel haladnunk kell, még ma megnézzük a Vezúvot. (Azért azt ne gondolja a kedves olvasó, hogy ezen döntések olyan gyorsan mentek ám! HÁROM embernek kellett kiegyeznie úgy, hogy ebből kettő már igen könnyen ki tudta akasztani a másikat, a harmadiknak pedig eddig nem igazán kellett mással egyeztetnie.)

Pár napja, amikor összefutottam a Pusizoliékkal, elmesélték, hogy hogyan jutottak be (éjszaka, ingyen). Ezt terveztük mi is. Azt azonban nem gondoltuk volna, hogy ilyen kemény lesz a felfelé. A városból kivezető út eleve minden erőt kiszedett belőlünk. Bár én tudtam mire számítsak, hiszen ismételten, egy már párszor végigtekert úton mentünk, Lehelék nagyon kiakadtak a forgalmas, macskaköves úton:

Felfelé az úton aztán elénk tárult a naplementében a város, és hát itt láttuk meg csak a szépségét (de az is lehet, hogy csak a rengeteg lelegelt szamóca az oka). Sok vicces élmény ért bennünket felfelé, és azóta a "fiat csinkvecsento" jeligére mindhármunknak egy kis 500as Fiat jut eszébe, mely párás ablakokkal lágyan ringatózik az út mentén...

A "csúcstámadás" azonban meghiúsult, mivel a kapunál még mindig ott volt az őr. Ráadásul felhőbe burkolózott az egész csúcs. Visszafordultunk hát sátorhelyet találni. Meg is találtuk aztán azt a parkolót, amiről Zoliék meséltek (tehát kiderült nem is az volt az, ahol az imént voltunk). Azonban hiába tudtunk volna belógni, a látótávolság pár méter volt csupán. Így hát felállítottuk a sátrunkat egy védett helyre, s fél tízkor aludni tértünk... a felhőkben.

Számokban: 47,09km – 4h58' a nyeregben – 9,47 km/h átlag – 35,43 max