Potenza - Gravina in Puglia

Ez a második napunk, hogy sok idő óta már nem tudunk a tengerben mártózni, mivel dombvidéken tekerünk. Viszont azt tapasztaljuk, hogy az itteni emberek sokkal nyitottabbak. Szinte mindig mosolyogtak ránk, köszöntöttek, sőt, volt egy olyan esetünk, amikor is délután kettőkor utánunk kiabált egy fickó: "Good morning, good morning!" (Jó reggelt, jó reggelt!). Hát ennek fele sem tréfa - gondoltuk, s mivel úgyis fogytán volt a vizünk, visszakanyarodtunk. Egy idősebb úr szaladt ki elénk, s kérdezte kik vagyunk, mik vagyunk, honnan megyünk, hova megyünk, miért, és különben is... Lehel és Előd felkészültebb volt, előkapták az útvonalukat egy ponyvára nyomtatva. Ó egek, ti már egy éve úton vagytok, biztosan éhesek vagytok - és már hozták is a három emeletes szendvicset, süteményt, dzsúszt, gyümölcsöt... Mikor kiderült, hogy sommelier-ként (borpincér) dolgoztam, már hozták is a ház borát (ha jól értettem Montepulciano, ami egy közepes testű bort adó fajta Olaszország közepéről. A második legtöbbet termelt olasz kékszőlő s leginkább gyümölcsös asztali bort készítenek belőle). Kijött a nagymama, aki tág gesztusokkal kérdezte, hogy "perché, perché?!" (miért, miért?!). Mondta, hogy nem vagyunk normálisak (erre majd holnap még kitérek...).

Egyébként amellett, hogy dombokon tekerünk, a szembeszelet is le kell küzdjük. Ebéd után viszont elcsípünk egy traktort, melynek a szélárnyékában viszonylag sok km-t meg tudtunk tenni. Szerencsére a traktorosnak sem volt semmi ellenvetése, sőt, úgy láttuk, ő is boldog volt, hogy segíthetett. Estefelé aztán már nagyon lógott az eső lába, de szerencsére elkerültük egymást.

Számokban: 93,39 km – 5h54' a nyeregben – 15,80 km/h átlag – 74,88max