Durres - Shkoder

"Kezünkben a jegy. Indulás este 11-kor, érkezés Durres-be reggel 8-kor. Jegyár 33 €. Arrideverci Italia..." írtam a twitter bejegyzésben az előző este, viszont a képek alapján már este fél nyolckor szálltunk fel a hajóra. Ami érdekes érzés volt (azon túl, hogy egy ismeretlen világba indulunk), hogy sokkal korábban sötétedik, mint a nyugati parton - ott ugyanis nem volt mi mögé bújjon a nap, itt viszont már a hegyek miatt este nyolckor már sötét volt.

Az éjjel nem sokat aludtunk, kora hajnalban már ébren voltunk és próbáltuk behozni a lemaradásunkat a blogbejegyzésekkel. Fél tízkor tudtuk csak elhagyni a hajót. A kikötőben aztán fura élmény volt, amikor az "ál-rokkantak", fiatalok és öregek rohamoztak meg, kéregettek, sőt, szinte mindegyik próbált leszedni valamit a bringákról. Szabályosan el kellett rugdosnunk őket magunk körül és elmenekülni. A rendőrök, határőrök fittyet sem hánytak rájuk, nem tudtuk, hogy most vagy tényleg ennyire nem tudnak mit kezdeni velük , vagy részesedést kapnak. Kicsit arrébb gurulva, aztán egy benzinkút mellett egy füves területen telepedtünk le reggelizni. A benzinkutasok szóltak, hogy hát "gyertek ide, itt van asztal, szék, ne a földön üljetek". Mi pedig egymást közt: "persze, nektek is a pénzünk kéne, ami nincs is...". Rá kellett azonban jönnünk, hogy az emberek nagyon kedvesek, mindig előre köszöntek, invitáltak, adtak friss vizet.

Most kicsit előreszaladok, ugyanis Kotor városából írtam anno egy blogbejegyzést ÚJABB INTERMEZZO címen:

"...szóval a változásról.

A változás jó!

Ugyebár az elején mondtam, hogy az útvonalam csak egy alternatíva. Az a terv,m miszerint tekerek Lehelékkel, már az indulásomkor ködös volt, útközben pedig kiderült, nem fog összejönni. De nem adtam fel a reményt: Rómában több, mint egy hetet töltöttem el, hogy bevárjam őket. Elérni nem tudtam a két srácot, hiszen épp a Mount Blanc-ot mászták. Aztán mikor jelentkeztek, megbeszéltük, hogy amikor én a keleti parton tekerek felfelé, ők meg a nyugatin lefelé, összefutunk legalább egy sörre valahol középen a hegyekben - Potenza lett a kiszemelt célpont. Mikor leértem Reggio di Calabria városába (a csizma orra) és kiderült, hogy nem tudok átmenni Bariba, kicsit elkeseredtem, de aztán hamar túltettem magam rajta. Hisz minden rosszban van valami jó: így talán többet is eltölthetünk egymással, mint egy nap...

Nápolyban találkoztunk. Ott megbeszéltük: ha már ennyit vártam rájuk, na meg úgyis késésben vannak, kihagyják Szicíliát, s elkísérnek engem egy darabon. Aztán jött az ötlet, hogy menjünk át kicsit keletre - Előd Albániába szeretett volna nagyon menni. Én és Lehel Dubrovníkot erőltettük, hogy hazafelé "lazább" legyen a menet. Ok, meglátjuk Bari-ban mi a helyzet...

Bariban aztán kiderült - Durres-be olcsóbb is a jegy, és egy nappal korábban megy a járat. Tehát két napot vesztünk csak - két pihenőnapot. Így jött Albánia...

...ami egy nagyon jó ötlet volt! Az emberek nagyon kedvesek, vendégszeretőek, a táj is gyönyörű. Indulásomkor többen (Csibazé, Bulony) is mondtátok, hogy keletre menjek - hát most belekóstoltam, és igen! Keleten van az igazi "nyugat"!

Most Kator városából írok. Sietünk tovább, mert kell tartani a napi 100 km-t hazáig. Kemény lesz, mert dombos - hegyes, de ne aggódjatok, a tervet tudjuk tartani. Nem lesz egyszerű, megcsináljuk!!! Kotor városába pedig vissza fogok jönni..."

De most vissza a 10 évvel ezelőtti jelenbe:

Azt már írtam, hogy érezhetően korábban sötétedik, viszont nehezen is találunk szállást. Csak este kilenckor, bő 110 km után. Nagyon sokféle úton tekertünk ma, a döngölt úttól kezdve az épülő kétsávos autópályáig, tényleg volt minden (jó, kivéve kerékpárút). Mindenütt autóbontók, roncstelepek (valószínűleg Németország szemétdombja - mondtuk egymásnak, viszont ha egyszer rászedem magam egy VW Type II-re, akkor valószínűleg itt kezdem majd a keresést!). Találkoztunk egy (ha jól emlékszem olasz... vagy görög?) bringással, és talán az a sztori is itt esett meg velünk, hogy egy udvarból kilógó szőlőfürtöt dézsmált Lehel, amikor kilépett a tulaj. Mi Előddel már startra készen voltunk, de az csak szó nélkül visszafordult s bement. A következő szempillantásban már kint is volt egy hatalmas fürt szőlővel és átadta Lehelnek, mondván: "Ezt egyed ember, ne az éretlent". Ilyenek hát ezek az albánok. Ja igen, a sör mellé is kaptunk tökmagot. :)

Számokban: 112,82km – 5h159 a nyeregben – 18,87 km/h átlag – 34,51max